SOCIAL MEDIA

2020. augusztus 29.

Egy éve Budapesten | Érzések, élmények, tapasztalatok


Sziasztok!
Tisztán emlékszem az első pillanatomra, s napomra Budapesten, éppen egy éve fészkeltem be magamat a kis rózsaszín szobámba. Emlékszem, hogy mennyire féltem első nap egyes-egyedül maradni, s hogy mekkora örömöt jelentett az, hogy csakúgy utazás nélkül szétnézhetek a városban. Amikor anyukámék otthagytak a költözés után egyből ki is használtam a város minden lehetőségét, vagyis az első hetek nagyon mozgalmasan teltek.

De vajon mi változott azóta? Mit tartogatott ez az egy év számomra, amit magam mögött hagytam? Hogyha érdekel Titeket ez a téma, akkor tartsatok Velem!
Ahogy már azt említettem a szeptemberi, illetve az első hónapok nagyon mozgalmasan teltek. Mindennap akadt valami program, valami tennivaló, s rengeteg energiával vágtam neki egy - egy kihívásnak. Az egyetemi órák számos újdonságot tartogattak így mindig kecsegtető figyelemmel, és izgalommal vártam őket. De ami azt illeti a hétvégékkel is ugyanígy voltam, hiszen az otthon, illetve az itthoni tánccsapatom már nagyon hiányzott!

Eleinte, amikor hazajöttem mindig feldobódva és tele élményekkel, új érzésekkel érkeztem meg; nem győztem mesélni itthon, hogy mi történt, illetve, hogy milyen ténylegesen a nagy városban a közlekedés, a mindennapi élt. - Hiszen egészen tavaly szeptemberig ezt még nem tapasztaltam a bőrömön, csupáncsak hallásból. A Duna közelsége, a különböző kávézók, reggelizők, blogger szemmel fotó kompatibilis helyek, amelyeket tavaly szeptemberig csak másoknál láttam teljesen levettek a lábamról.

Fotó: @chrissy_beres


Az ,, újdonság varázsa " mondhatni úgy, hogy ennek a fogalomnak a hitében telt el az első két hónap! Nem titkolom, s rejtem véka alá, hogy én teljesen egyedül ismerős, és párkapcsolat nélkül vágtam neki Budapestnek, így voltak bennem kétségek; amik bizony az egyre hidegebb idő érkeztével elő - elő törtek! 

Ezzel együtt érkezett meg az első vizsgaidőszak is, ami számomra is egy kellemes meglepetés volt, hiszen sokkal jobban viseltem, mint hittem. Ebben az időszakban egyedül mások buta, lenéző gondolatai törtek le, amiket egy kedves ismerősöm segítségével sikerült leküzdenem. Még az éjszaka közepén is hallgatta, hogy mi a helyzet ezzel vagy azzal a vizsgával.

Akkortájt olyan hamar telt minden, és annyi adrenalin volt bennem, hogy észre sem vettem, s máris elérkezett a Karácsony. Decemberben csak kávé ivásból, nem alvásból, és munkából álltak a mindennapjaim. A Karácsony már szinte a küszöbön volt, amikor tapasztaltam, hogy igenis meg lehet tanulni egy vizsga anyagát egyetlen éjszaka alatt, és hogy alvás nélkül is el van az ember, ha erőt vesz magán!:D ( Tudom, tudom ezek most tipikus egyetemi klisék, de meg kell hagyni más volt ezeket a dolgokat átélni, mint hallani róluk! ) 




A hidegebb őszi hónapokat sajnos nagymamám betegsége is beárnyékolta, így egyre több időt töltöttem itthon, kettős érzés alakult ki bennem, azzal kapcsolatban, hogy vajon hol is van a helyem. Igyekeztem mindent pozitívan, s hatékonyan felfogni, áttekinteni ezt, hogy az én életemet mi vinné előrébb, s mi az amire ténylegesen koncentrálnom kellene.

Büszke voltam magamra, hogy mindez az erőfeszítés és koncentráció a vizsgaidőszak sikerességében mutatkozott meg, hiszen mindeközben szőtte át a mindennapjaimat nagymamám miatta aggodalom, s akik közel állnak hozzám tudják, hogy a tragédia épp egy fontos vizsgám előtt csúcsosodott ki. Nyilván a dolog kipihenéséhez hónapok kellettek, csendes hónapok. Biztosan emlékeztek, hogy itt a blogos aktivitásomat is felfüggesztettem.

Aztán egyszer csak kitavaszodott, s hopp elérkezett a február! Fél éve Budapesten. Ez volt az álmom, s valahogy mégsem egészen úgy alakult ahogy azt gondoltam. Rájöttem, hogy nekem is más szemmel kéne egy kicsit néznem a városra, valahogy kiküszöbölni most már a végtelen honvágyat, és több időt tölteni ott fent. Hiszen a kezdeti lendület csak az első hónapokban volt meg!

A sok megpróbáltatás után tehát igyekeztem újult erővel visszatérni és elkezdeni a második félévet. Az új élmény megélésére azonban csak röpke egy hónapom lehetett, mert a járvány közbeszólt, mint ahogy körülbelül mindenki életébe. A távoktatás hónapjait tehát itthon töltöttem. A karanténhelyzet végével látogattam fel újra Budapestre, s igyekeztem magamat elfoglalni egy röpke hétig, vagy néha 2 - 3 napig. Valahogy azonban ilyenkor soha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azokat eltervezem, s egyszerűen nem értem, hogy miért!

Fotó: @chrissy_beres


Akik ismernek azok tudják, hogy anno nagy dilemmám volt a Budapestre költözés, hiszen nagyon megkedveltem a szülővárosomat Veszprémet, így nehéz volt dönteni. Nem  tudom igazából, hogy mit is mondhatnék olyan tehetetlennek érzem magamban ezt a kérdést.

Amikor egy éve elterveztem, hogy na majd lesz egy ilyen bejegyzés a blogomon szilárd meggyőződésem volt, hogy addigra már csakis Pesthez húz majd a szívem! Most már látom, hogy az érzéseknek, s a sorsszerűségnek azonban nem lehet parancsolni, valamiért minden okkal történik, mint ahogy az is, hogy én még mindig nem döntöttem el, hogy tulajdonképp hol van az én helyem.

S ha most megkérdeznétek: Te melyik városnál állapodsz meg ? Nem tudnék mit mondani. Mindkét helyhez húz valami a szívem egy - egy része mindkét helyen fészket rakott, az pedig, hogy éppen hova kötődöm jobban, erőteljesebben az aktuális kedvemtől, hangulatomtól függ.


Nagyon örülök, hogy ezen a szép szombat reggelen megoszthattam Veletek ezeket a gondolatokat! Mostanában újra kedvet érzek a hosszabb írásokhoz, érzelemdúsabb bejegyzésekhez.


Remélem, hogy elgondolkodva, és kíváncsian olvastátok a fenti soraimat!






Xoxo : Fanni








 / A bejegyzésben szereplő rólam készült képekért Köszönet: Béres Krisztinek! Itt megtaláljátok a csodaszép fotóit: @chrissy_beres ❤  /

2 megjegyzés :

  1. Nemrég találtam rá a blogodra, tetszett ez a bejegyzés is, hogy jobban kiöntötted a szíved. ^^
    Nem lehetett könnyű,főleg,hogy a vírus miatt jobban otthon kellett maradnod,jobban magadban őrlődhettél ilyen tragédia után,de örülök,hogy erős voltál.:) Az pedig, hogy még nem tudtad eldönteni hova húz jobban a szíved nem is baj, egy év kevés megismerni egy új várost, meg annyi negatív, sietős, rosszindulatú ember van Budapesten, nehéz nem magára vennie az embernek. De ennek ellenére nagyon lehet szeretni is. :)
    Nagyon csinos vagy ebben a szettben amúgy, az a kis pöttyös felső imádnivaló :D ❤️

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! <3 Nagyon Köszönöm Szépen a kedves szavakat és a dicséretet. Teljesen igaz, amit a sietős emberekről írtál! ;) Igyekszem hozzászokni! A felsőt a New Yorkerben megtalálod! <3

      Törlés