Ez a bejegyzés 2020 márciusában a koronavírus idején készült, mindenkinek érdeke, hogy otthon maradjunk, amelyre a közösségi médiában megjelenő #maradjotthon mozgalmak is felhívják a figyelmet!

Felelősséget érzek ezért a közösségért, így minden kedves olvasómat megkérek én is, ha teheti tényleg maradjon otthon!

Sziasztok!

Rengeteg inspirációs bejegyzés, s pozitív gondolat keringett mostanában itt a blogon, így gondoltam talán megengedett, hogy ma egy kicsit teret kapjon egy kicsit szomorkásabb, melankolikusabb téma. Egy hete sajnos amúgy is egy ilyen világ vesz minket körül, egy olyan állapot, ami mindenkit érint, legalábbis ha tárgyilagosan vesszük hatást gyakorol napjainkra.

Más kérdés, hogy lelkileg ki hogy viseli ezt a megpróbáltatást. Biztosan vannak olyanok, akiknek könnyű átvészelni lelkükben ezt a nyugis időszakot, hozzá vannak szokva, a home officehoz, az otthoni ruha, és az elszigetelődés érzéséhez; ők lennének talán a társadalom introvertált része. Ez természetesen egyáltalán nem baj, hiszen itt az idő, hogy tanuljunk ettől a csoporttól, egy kis türelmet, elmélyülést és lelassulást.

De vajon mi van az extrovertáltakkal, az örökmozgókkal, a hiperaktív személyekkel? Ők hogy viselik a bezártságot, és a pörgés hiányát? Úgy érzem talán tudok nyilatkozni a nevükben, legyen ez rossz vagy jó tulajdonság, hiszen talán kijelenthetem, hogy én is ebbe a csoportba tartozom. Lényegesnek tartom, hogy mindig legyen valami az ember útjába, amivel lefoglalja magát.

Jó ideje már, hogy úgy élek, igyekszem napjaimból kihozni a legtöbbet, és jó érzéssel tölt el ha például egy hosszú listának a végére érek. Lehet, hogy ezt sokan maximalizmusnak hívnák, de én inkább azt mondom, szeretek törekedni a tökéletesre. 

Valahogy mindig vonzott a pörgés, a rohanás, és az, ha zajlanak az események. Soha nem szerettem, ha túl sok otthon ülős szabadidőm van. Ezalatt persze nem azt értem, hogy nem esett jól egy iskolai szünet, vagy egy szabad hétvége egy - egy húzósabb időszak után. Csupán csak nem bírok sokáig megülni egy helyben - Ez a nem túl irodalmi, de karakán kifejezés lehet a kulcsa a mondanivalómnak. Szeretem a kihívásokat, és azt ha egy nap szinte sodor magával, talán éppen ezért vágytam mindig például a nagyvárosi nyüzsgésre. Szeretem, ha van feladat amit el kell végezzek, magam, vagy mások érdekében.

S ha már a többieknél tartunk, egyszerűen imádok beszélni, csevegni, és folyton jár a szám - talán túl sokat is - sajnos ez ezekben a napokban, ez nem éppen kivitelezhető, hiszen nagy részüket itthon töltöm, egyedül. A szüleim munkahelyükből kifolyólag az adott helyzetben is dolgozni fognak (aggodalmamra). Tudom, hogy van Internet, meg telefon, és Skype; de az azért még sem olyan. Én mindig szorosan kötődök az emberekhez, így számomra fontos a kommunikáció, a tartalmas beszéd, ami ebben a helyzetben talán duplán nehéz, hiszen a személytelenségen kívül, még a feszült hangulat is rátesz egy lapáttal az emberek jó kedvére.
Ezeket mérlegelve mondhatom, hogy valóban igyekeznünk kell egymást lelkileg is segíteni ebben az időszakban.

Nekem iszonyatosan hiányzik például a reggeli rohanás, a maga szépségeivel, és botrányaival  együtt, vagy az, hogy felhívhassam egy hosszú nap végén a szüleimet egy kicsit pletykálkodni. Sajnos, most megtapasztaltam azt is, hogy milyen haraggal elválni valakitől, mardosó érzés, és a helyzetnek köszönhetően ki tudja mikor lesz alkalmam újra látni az illetőt. Hiányzik még, a csoda tavaszi Budapest, és a lehetőségek, amelyekbe épp belekezdtem. Itthoni viszonylatokban pedig a kedvenc zumba edzésem.

Tudom, hogy az elkövetkező hetekben érdemes türelmesnek lennünk, és lelassulnunk egy kicsit. Ez az én eddigi életvitelemmel azonban nagyon furcsa, és nehéz is egyben. Szerintem ez nem rossz emberi tulajdonság, és az introvertáltság sem az. Egyszerűen csak szerettem volna Nektek leírni azt, hogy lehetnek olyan személyiségek, akiknek ez most komoly megpróbáltatást jelent lelkileg.

Mindennél fontosabbak a járvány egészségügyi, és gazdasági hatásai, de én kifejezetten örülök annak, hogy számtalan helyen, és kezdeményezésben gondolnak a lelki tényezőkre, segítség nyújtásra is.

Az Interneten, ahol most mindenki több időt tölt, számos kezdeményezés, és ötlet indult egymás megsegítésére. Jó magam is igyekszek ezekbe a dolgokba részt venni, és a fentebb említett érzések ellenére kreatívan, produktívan, és hatékonyan eltölteni ezt az időszakot.