SOCIAL MEDIA

2020. február 21.

Moments of February


Sziasztok!
 A februárnak még koránt sincs vége, de én már úgy érzem, mintha legalább 4 hónap telt volna el az évből. Mostanában nagyon sok minden történt velem, és valahogy az újév ellenére is, inkább rögösen alakultak a dolgaim.

Azt mondják: ,,Minden kezdet nehéz!" - Az elmúlt hetekben elgondolkodtam azon, hogy talán igaz ez a mondás, és még kell egy kis idő ahhoz, hogy a téli napok után az ember tényleg összeszedje magát, és eljöjjön számára ( ahogy mondani szokás ) a tavaszi megújulás.

Mivel régen volt a blogon személyes bejegyzés, így úgy gondoltam, mesélek Nektek egy kicsit arról, hogy mik történtek Velem mostanság.


Év elején egy kissé eltűntem a social media felületeimről, mivel nagyon nagy szörnyűség történt a családban. Drága nagymamám az angyalokhoz távozott, és ez egy világot fordított meg bennem, hiszen szoros kapcsolatban álltam Vele. Szerencsémre, éppen vizsgaidőszak volt, így több mint egy hónapig otthon tudtam maradni a családdal.
A hónap vége felé már igyekeztem kimozdulni, amihez nagy segítséget adott az otthoni tánccsoportom, és sok olyan barát, aki naphosszat hallgatta a szomorúságomat, s azt, hogy mit is érzek valójában. Ebben az időszakban megtapasztaltam, kevés az olyan ember akit tényleg érdekel a másik nyűgje, s türelemmel figyel. - Ők viszont kincset érnek.

Időközben a vizsgaidőszaknak is vége lett, és minden nagyon klasszul sikerült, szóval a fájdalom közepette ezt sikerként könyveltem el.


A magánéletemet, annyira nem firtatnám, mert kezdem azt érezni, hogy a bizalom egyre ritkább és törékenyebb dolog, ergo szűkül az a kör akikkel tényleg megosztok mindent. A posztjaimból biztosan kiderült, és írtam is már róla, hogy a szerelemben egyáltalán nem vagyok szerencsés. Nos, ez mostanság sem volt másképp. Ezt azért is említem meg, mert sok helyen már nem egészséges mértékben látom a szerelem hajszolását, és tukmálását; átlépve a még cuki határt.

Valószínű néhányotoknak keményen fog hangzani ez a kijelentés; de úgy tartom, hogy mindenkinek egyedül kell kiépíteni azt amije van, vagy lesz; a nagy Ő meg majd elérkezik amikor el kell érkeznie. Meg kell tanulnunk várni, nyugodtnak lenni, és kezelni a sok kudarcot, hiszen szívügyekben sem lehet egyből mindenki szerencsés.🎔

Ami a blogot illeti, január elején tele voltam ötletekkel, lendülettel, és motivációval. Szívből-lélekből szeretem, és imádom ezt a felületet, s minden egyes perc öröm számomra amit itt töltök.

Egy valamin azonban elgondolkodtam: Mennyire kemény világ ez?! - Azt hinnénk, hogy itt mindenki támogat, s kedvel mindenkit. Ez sajnos nem így van, néhányan úgy kommunikáltak velem az elmúlt időszakban, hogy eltöprengtem azon, attól, mert én rózsaszínes és csajos vagyok, attól mert nekem a kreatív témák az erősségeim... Attól még nem kéne lenézni, sem engem, sem mást aki másképp csinálja a dolgokat, mint a többség. Elkeserítő, mikor az ember nyitni próbál akár egy ,,szakmabeli ", akár egy cég felé; s az meg sem hallgatja őt.

Én fejlődni szeretnék, javítani azon, amilyen most a Fanny's World. Szeretnék például, aktívabb, precízebb, és rendszerezettebb lenni.


De mit mondjak? - Ehhez elég nagy kitartás kell akkor, amikor az embert első kézből lenézik, arról nem is szólva, hogy sokan elfelejtik ,, ők is voltak kicsik". Ezt lehet másképp is tisztelettel, vagy jó tanáccsal ellátva. Példát az életből hozok: Van olyan barátnőm, aki idősebb, és kétszer annyi egzisztenciával, tudással rendelkezik, mint jó magam, még sem merült fel köztünk sohasem a hierarchia fogalma.

Egy szónak is száz a vége, én nem szeretnék megbántani egy blogger társat sem, de szerintem ideje lenne eltekinteni az előítéletektől, féltékenységtől. A versengés kikerülhetetlen, mint ahogy bármely munkaterületen; de csak bizonyos mértékig egészséges.Végül pedig köszönöm azoknak akik köreikbe fogadtak, és támogatják a munkásságom.


Februárban részese lehettem kettő nagyon szuper fotózásnak, amelyek elősegítették, a bejegyzésekhez való képgyártást, és nagyot dobtak a hangulatomon. Az egyikről már láthattatok képeket (ebben a posztban is) , a másikról pedig hamarosan mesélek Nektek! Apró öröm volt, hogy Instagramon elindult a Kreatív Kedd c. alkotósorozat amit két hetente fogok megosztani Veletek.

Talán érthető, miért mondtam azt a bejegyzés elején, hogy 4 hónap telt el az évből. Most már újra Budapesten vagyok, hiszen megkezdődött a második félév. Noha újult erővel akartam nekivágni a pörgős, lehetőségekkel teli mindennapoknak az influenza csúnyán ledöntött, így az a bizonyos ,,tavaszi megújulás" még várat magára egy kicsit.

 Már tűkön ülök, hogy újra pöröghessek, de azt hiszem most meg kell engedjem magamnak azokat a bizonyos semmit tevős , pizsamás napokat.




Nektek hogy telt idáig az év? :) 




Xoxo: Fanni



A képekért köszönet: Mini Foto Veszprém


A bejegyzésben ezt viseltem:
Ruha: Blue Velvet Showroom

Cipő: CCC - DeeZee
Smink: Mihálka Dóra, Veszprém
































































Megjegyzés küldése