SOCIAL MEDIA

2019. október 17.

Kávéházi Gondolatok


Sziasztok!
Klisés kezdés lesz, de miért is ne? - Egy szép hosszú őszi napon miközben a délutáni kávém szürcsöltem elgondolkodtam azon; hogy mit is jelent a boldogság; Mikor mondhatjuk azt hogy boldogok vagyunk? Meg hasonlók... 
A környezetváltozás, és az egyetem elkezdése rengeteg változást hozott az életembe; és reménykedtem benne; hogy mint ahogy nagyon sokan, úgy én is kijelenthetem végre: Boldog vagyok. Azt gondolom, hogy kár lenne ezzel a szóval felelőtlenül dobálódzni; vagy akár sztereotípiákat gyártani ezzel kapcsolatban. - A boldogság felettébb relatív; így azt sem tudhatjuk; ha valaki annak látszik valóban az e? - Lehet, hogy éppen az a személy, akiről azt gondoljuk; nagyon sír éjszakákon keresztül, vagy rágja magát egy témán; sőt még az is kiderülhet, hogy az önértékelése is a padló alatt van.
Vajon mit lát a környezetük; Én képünk mennyire különbözik attól amit Ők gondolnak? - Köztudott; hogy mindenkiben van egy törés. - Attól, hogy épp nem beszél róla. - A kérdés már csak az, hogy a társadalom erősíti vagy épp elnyomja bennünk ezt a ,,sebet."


Sajnos azt tapasztaltam az utóbbi időkben, hogy a versengés, és a gonoszság emberfeletti; és kismillió következményt von maga után. Hatással lehet lelkünkre; kapcsolatunkra és legrosszabb esetben magánéletünkre is.

Elég egy egyszerű példával illusztrálnom a dolgot: Tételezzük fel, hogy egy barát ugyanazon a munkaterületen szeretne érvényesülni, mint mi; és természetesen ugyanazokban a körökben mozog. Vajon lenne - e olyan jó fej, hogy átadja nekünk az álom - melót, vagy megtartja magának?
Ugyanígy van a dolog; egy főnök és egy beosztott kapcsolattal is: Szögezzük le a barátunk; nem lehet a főnökünk; s felettébb ritka lenne az is, hogy együtt kávézgatunk, vagy csevegünk Vele. Nos, az ellenkező nemű kapcsolatokat inkább már bele sem keverném ebbe a témába. Mit tennénk, ha választásra késztetne minket az élet?

Nehéz a döntés az biztos hiszen folyton versenyzünk ( Még ha csak tudatalatti is.); és hajszoljuk a tökéleteset; mert a lelke mélyén így vagy úgy; de mindenki érvényesülni akar. Emberi dolog, hogy bennünk van a vágy ; a boldogságra ( Persze természetesen ez relatív fogalom.) , és arra hogy úgy érezzük igen is Ő érünk valamit.


A kérdés már csak az; Mire vagyunk hajlandóak a cél érdekében!?
Megéri - e feladni önbecsülésünket, barátságunkat, kapcsolatunkat; vagy bármi mást ami fontos számunkra annak érdekében, hogy ott legyünk a csúcson?!-Ezt mindenkinek magában kell eldöntenie; természetesen ha valakinek az a vágya, hogy a csúcson legyen és jól esik átgázolnia a körülöttr lévőkön akkor hajrá.

Személyes példából tapasztalva; és abból amit az elmúlt hónapokban érzékeltem bal bal lépés lenne csak úgy feladni önmagunkat; vagy bárkit aki számunkra fontos. Nekem is megfordult a fejemben; hogy stílust váltsak; hogy lemondjak egy barátágról. - Hiszen igen, akkor talán egyszerűbb lenne minden; és nem lenne ez a néhai keszekuszaság.

Viszont mielőtt rosszul döntöttem volna, átgondoltam: Mi hiányozna jobban a lelkemnek?- Az emberek; és önmagam, vagy egy olyan karrier ami miatt rengeteg mindent feladatam. - Ami miatt azt mondtam; Én Én vagyok.


Ha elszomorodtok, vagy kétségbeestek; esetleg leterhel Titeket a munka; csak gondoljátok át, hogy Ti hogy álltok ehhez a kérdéshez. Érdemes átpörgetni belül, hogy mi az igazi érték; és mire van szükségünk ahhoz, hogy a lelkünk valóban egészséges legyen!

Remélem elnyerte a tetszésetek ez a pár gondolat;
 és esetleg hasznotokra is vállt!
🧡


Xoxo: Fanni


A képeken ezt viseltem:
Dzseki: Zara
Ing: H&M
Nyaklánc: Pandora
Óra: Pierre Lannier

Megjegyzés küldése