SOCIAL MEDIA

2019. március 18.

Mindennapok | Ami körül vesz


Sziasztok
!
Ez a bejegyzés az elmúlt hosszú hétvége margójára születik. - Na jó, már egy ideje érlelődik bennem, főleg mivel úgy veszem észre, hogy a személyesebb cikkeket jobban szeretitek; na meg amúgy, néha ki kell írja magát az ember, pláne ha grafomán, de nem fecsegek; inkább kezdjünk is neki.

Körülbelül Vasárnap fél 11 lehet; és én itt ülök a laptopommal, a citromos-fahéjas teámmal és a kedvenc plüssömmel karöltve, a hála a jó égnek tökéletesen kitakarított szobámban.-Mellesleg valamilyen klasszikus filmet kellett volna megnéznem a hétvégén, de én ehelyett inkább Carry Brandshaw-ot választottam...
Az elmúlt három nap szinte villámként suhant el, és a ,,kis pihenő” előtt úgy éreztem, hogy noha rajtam ül az a tipikus tavaszi fáradtság, egy fél délután alatt legyőzöm, és teljes erőbedobással állok neki a teendőimnek.

Karma nem nyugszik, és jelenleg nem tudom, hogy pontosan miért, (tényleg nem), mert semmi olyasmit nem tettem ami miatt be kellett volna zavarnia a kis életembe, de még is úgy gondolta, bekopogtat az ajtómon.
Szóval, amikor a várva-várt pihenés már kezdett borúsnak tűnni, de még csak esőcseppek közeledtek, előjött az: Áh, maradjunk pozitívak. Kalap-kabát ezzel a mentalitással hajtottam nyugovóra a kis buksimat. Na de mint tudjuk, ha vihar készülődik az előbb-utóbb utol is ér bennünket, és elfújja a légvárakat; sajnos a szépeket is. A nem túl kellemes, de annál valósabb álmom után; gondoltam kapaszkodjunk bele valamibe. 

Hiszen olyan nincs, hogy nincs sehogy. - Valahogy mindig van? Vagy még sem?



Jelenleg viszont az a tipikus reménytelen szituáció merült fel Nálam; hogy habár miszerint első támpont a család, el kell hogy mondjam Nektek nálunk mindenki roppant elfoglalt, és éjjel (szó szerint) - nappal dolgozik; tehát az együtt kirándulós, bánatomban vattacukrot-evős családi idill ki volt lőve.
Igyekeztem némi társaságot keríteni magamnak, hogy úgy legalább elfoglalt leszek, és nem gondolkodok.- Kétségbeesésem magasabbra hágott, mikor ráeszméltem; a körülöttem lévők tele vannak problémákkal és éppen a kis saját életüket rendezik, vagy elutaztak, szerelmesek, vagy a családjukkal vannak


Igen.
Lehet, hogy gyengeség, és szégyen de sokszor hajlamos vagyok, egy kicsikét túl sokat sírni más vállán, mindenesetre a: ,, Behind every great woman is another great woman replying to her frantic texts in the middle of the night" - Idézet a menő Pinterest klisés világából merítve elég helyt álló, és igaz jelenlegi kaotikus napjaimra.

Sajnos, nem támaszkodhatunk mindig másra.
De mi is az a kétségbeesés? Az emberi élet mindennapos vele járója? Felfokozott félelem?
Sokan azt mondják. Holott ez korántsem igaz; hiszen rettegni tudunk egy kutyától, egy betegségtől, egy dolgozattól, valójában bármilyen szubjektív dologtól. A kétségbeesés azonban inkább a ,, túl sok Nekem " meghatározás gyűjtőfogalma. Több dolog támad, egy időben, s úgy érezzük, mindegyiket meg kéne oldanunk? - Nyilván erre senki sem lenne képes. Mi még is úgy érezzük, hogy az a lány, vagy az a fiú, vagy akire lecserélt, vagy az akit előléptettek.. Na Ő biztos megtudná oldani. -Egyszóval hergeljük magunkat, kétségbeesésünk pedig gerjed és egyre csak nő.



Mi lenne? Vajon mi történne akkor, hogyha egyszer az életben nem gondolnánk tovább a dolgokat? 
Csak annyit amennyi az orrunk előtt van, amit arra a napra ,,előírtak".- És jelenleg nem az ússzunk az árral, majd kapkodjuk a fejünket cselekménysorra gondolok, hanem az elfogadásra.
Ha belegondolunk, hogy a nagy káosz csak pillanatnyi, és mihelyst eltelik valamennyi idő (Persze, nem mondom, hogy ez az időszak nem lesz nehéz.), megtanulunk lehiggadni, tisztán látni  /Abbahagyni a hisztit../. - Igen, erős kifejezés, de legtöbbször igaz.



Szóval javaslom Nektek Kedves Olvasóim, és ezt elsősorban mondom Magamnak, redukáljuk le azt a sok-sok tényezőt, ami bennünk a káoszt okozza, ami agyunkban kavarog, és kezdjünk el tisztán látni. Legyen szó a rózsaszín ködről, a csalódottságról, a haragról, a magányról, vagy bármiről. - Mindent csak szép sorjában, mert nap után nap jön, és ha előbb-utóbb képesek vagyunk döntéseket hozni, és a pillanatnyi káosz után rendet rakni minden, legyen pozitív, vagy negatív dolog, de meghozza maga tanulságát, eredményét!



XoXo: F. 💗





Megjegyzés küldése