Klisés kezdés lesz, de miért is ne? - Egy szép hosszú őszi napon miközben a délutáni kávém szürcsöltem elgondolkodtam azon; hogy mit is jelent a boldogság; Mikor mondhatjuk azt hogy boldogok vagyunk? Meg hasonlók... 
A környezetváltozás, és az egyetem elkezdése rengeteg változást hozott az életembe; és reménykedtem benne; hogy mint ahogy nagyon sokan, úgy én is kijelenthetem végre: Boldog vagyok. Azt gondolom, hogy kár lenne ezzel a szóval felelőtlenül dobálódzni; vagy akár sztereotípiákat gyártani ezzel kapcsolatban. - A boldogság felettébb relatív; így azt sem tudhatjuk; ha valaki annak látszik valóban az e? - Lehet, hogy éppen az a személy, akiről azt gondoljuk; nagyon sír éjszakákon keresztül, vagy rágja magát egy témán; sőt még az is kiderülhet, hogy az önértékelése is a padló alatt van.
Vajon mit lát a környezetük; Én képünk mennyire különbözik attól amit Ők gondolnak? - Köztudott; hogy mindenkiben van egy törés. - Attól, hogy épp nem beszél róla. - A kérdés már csak az, hogy a társadalom erősíti vagy épp elnyomja bennünk ezt a ,,sebet."


Sajnos azt tapasztaltam az utóbbi időkben, hogy a versengés, és a gonoszság emberfeletti; és kismillió következményt von maga után. Hatással lehet lelkünkre; kapcsolatunkra és legrosszabb esetben magánéletünkre is.

Elég egy egyszerű példával illusztrálnom a dolgot: Tételezzük fel, hogy egy barát ugyanazon a munkaterületen szeretne érvényesülni, mint mi; és természetesen ugyanazokban a körökben mozog. Vajon lenne - e olyan jó fej, hogy átadja nekünk az álom - melót, vagy megtartja magának?
Ugyanígy van a dolog; egy főnök és egy beosztott kapcsolattal is: Szögezzük le a barátunk; nem lehet a főnökünk; s felettébb ritka lenne az is, hogy együtt kávézgatunk, vagy csevegünk Vele. Nos, az ellenkező nemű kapcsolatokat inkább már bele sem keverném ebbe a témába. Mit tennénk, ha választásra késztetne minket az élet?

Nehéz a döntés az biztos hiszen folyton versenyzünk ( Még ha csak tudatalatti is.); és hajszoljuk a tökéleteset; mert a lelke mélyén így vagy úgy; de mindenki érvényesülni akar. Emberi dolog, hogy bennünk van a vágy ; a boldogságra ( Persze természetesen ez relatív fogalom.) , és arra hogy úgy érezzük igen is Ő érünk valamit.

A kérdés már csak az; Mire vagyunk hajlandóak a cél érdekében!?
Megéri - e feladni önbecsülésünket, barátságunkat, kapcsolatunkat; vagy bármi mást ami fontos számunkra annak érdekében, hogy ott legyünk a csúcson?!-Ezt mindenkinek magában kell eldöntenie; természetesen ha valakinek az a vágya, hogy a csúcson legyen és jól esik átgázolnia a körülöttr lévőkön akkor hajrá.

Személyes példából tapasztalva; és abból amit az elmúlt hónapokban érzékeltem bal bal lépés lenne csak úgy feladni önmagunkat; vagy bárkit aki számunkra fontos. Nekem is megfordult a fejemben; hogy stílust váltsak; hogy lemondjak egy barátágról. - Hiszen igen, akkor talán egyszerűbb lenne minden; és nem lenne ez a néhai keszekuszaság.

Viszont mielőtt rosszul döntöttem volna, átgondoltam: Mi hiányozna jobban a lelkemnek?- Az emberek; és önmagam, vagy egy olyan karrier ami miatt rengeteg mindent feladatam. - Ami miatt azt mondtam; Én Én vagyok.

PANTENE Száraz sampon

Amióta divatba jöttek a száraz samponok, azóta szinte csak a Batiste termékét használtam; az egyik bevásárlás során azonban gondoltam kipróbálok valami újat. A választás sajnos nem volt praktikus; ugyanis azt tapasztaltam, hogy a hajam rosszabb állapotba került, mint azelőtt. Valahogy, egy ragadós textúrát kaptam, illat nélkül. - Azóta természetesen nem kísérletezem tovább és úgy döntöttem maradok a jó öreg Batiste száraz samponnál.

ISANA Micellás Szemfesték - Lemosó
Isteni illata van; és az ISANA is nagy kedvencem; szóval gondoltam nem lehet probléma. Állaga  és csomagolása légies, egyszerű és mindenhova könnyen szállítható; így akár fesztiválra is magammal tudom vinni. - Főleg a kisebb kiszerelést. - A baj csak az volt vele, hogy a szemfestékemet csak elmaszatolta, pacsmagolta; nem pedig eltávolította.

Versenytáncos időszakomból kifolyólag meg kellett ismerkednem a barnítókrémek világával. - Pláne, hogy a fehér bőröm sehogy sem akart lebarnulni. Végső megoldásként; a Dove krémjéhez fordultam, amellyel jócskán meggyűlt a bajom. Foltokban, ráadásul kellemetlen illattal végződött a barnulás; pedig nagyon igyekeztem megfelelő mennyiségben; és kivitelben használni belőle. Lehet, hogy magával a termékkel nincs is baj; csak Én kezeltem rosszul; próbáljátok ki!

Volt valamelyikkel tapasztalatotok?
Várom a véleményeiteket! :) 

Végre nálam is elérkezett az idő ahhoz a bizonyos érettségi évé ( a gimnáziumot) lezáró személyes poszthoz.
 Nagyon - nagyon régen írtam Nektek ilyesfajta bejegyzést; amelynek nyilván több oka is volt. Egyrészt nem szerettem volna semmit sem elkiabálni; vagy pedig előre inni a medve bőrére; mert hiszem, hogy az ördög soha nem alszik. Másfelől pedig rengeteg dolog történt a magánéletemben, ami inkább sarkallt arra, hogy magamba forduljak, ezzel időt adva magamnak. 

Mivel nagyon fontosnak tartom a hitelességet, s azt hogyha valamit megosztok Veletek annak egy kicsit is köze legyen hozzám, egy kicsit is Én legyek; úgy gondoltam, értelmetlen lenne elárasztani a blogot hamis, vagy esetleg nagyvonalú gondolatokkal.

A tegnapi felvételi pontok kihirdetése után azonban készen állok arra, hogy elmeséljem, mi is történt ebben az időszakban!

Annak ellenére, hogy nem vagyok a tusolás híve; inkább az a locsi-pocsizós fajta; ez a tegnapi ,,spa" élmény kifejezetten jól esett. Ez a tusfürdő ugyanis teljesen üdítő hatást gyakorolt Rám.

Sziasztok!

2019.04.11 -én Veszprémbe is megérkeztek sokszínű, és praktikus POKET Zsebkönyvek. A Sztalker csoport által létrehozott kezdeményezés születésének első évfordulóján (nem mellesleg a Költészet Napján) érkezett meg a városba. Én már egy ideje lelkes irodalmár vagyok, és így lettem rajongója az olvasásnak is; melyhez zsebkönyvek nagy segítséget nyújtanak.

Hogy miért az mindjárt kiderül! • Te már ismered őket?

Sziasztok!

Ez a bejegyzés az elmúlt hosszú hétvége margójára születik. - Na jó, már egy ideje érlelődik bennem, főleg mivel úgy veszem észre, hogy a személyesebb cikkeket jobban szeretitek; na meg amúgy, néha ki kell írja magát az ember, pláne ha grafomán, de nem fecsegek; inkább kezdjünk is neki.

Körülbelül Vasárnap fél 11 lehet; és én itt ülök a laptopommal, a citromos-fahéjas teámmal és a kedvenc plüssömmel karöltve, a hála a jó égnek tökéletesen kitakarított szobámban.-Mellesleg valamilyen klasszikus filmet kellett volna megnéznem a hétvégén, de én ehelyett inkább Carry Brandshaw-ot választottam...

Nem szaporítva tovább a szót, lássuk, hogy mit tapasztaltam!:)